A legtöbb kancatartóban egyszer megérik az a gondolat, hogy most jött el a gyermekvállalás ideje. Régebben ezt a tevékenységet az anyagi haszonszerzés motiválta („ne álljon má’ itten üresen, legalább egy csikót adjon minden évben”), ma inkább a szentimentalizmus („Csinosnak mindenképpen kell egy csikó, ha nem lesz utóda, egy csodával lesz szegényebb a világ”).

Első körben – mint tenyésztő és méntartó - a lehető leghatározottabban mindenkit megpróbáltam lebeszélni a csikóztatásról. A lótartók nagy részénél nincsenek meg az alapvető feltételek egy csikó felneveléséhez: mozgástér, társaság, hozzáértés. Mivel a lebeszélés az esetek 99%-ban sikertelen volt, inkább megpróbálok segíteni.

Aki lovat vásárol és tenyészteni szeretné, sokszor elvész a hivatalok áttekinthetetlennek tűnő útvesztőiben. Ehhez adunk egy kis segítséget.

A képen Fernando Királylány a 2015-ös OMÉK bronzérmes kancája.

Tenyésztője és tulajdonosa: Galambos János, Füzesgyarmat.

A kisbéri-félvér lovak 1950-2017 közötti OMÉK eredményei megtekinthetők itt.

Ezt a cikket Dr. Pataki Balázs 2007-ben írta, de még most is aktuális és elgondolkodtató.

Mi végre tenyésszünk lovat?

(gondolat-ébresztő a tenyésztési idény kezdetén…)

Magyarország lóállománya az 1980-as évek végén 80 ezer körül mozgott.  A rendszerváltás idején a földterület-kárpótlások, az ebből keletkező új remények, s nem utolsósorban nosztalgiák hatására az állomány növekedni kezdett. Erre az időre datálódik a tenyésztő egyesületek megalakulása; egyre több, más szakmából élő, de lószerető ember kezdett el lovat tartani, tenyészteni. Közel egy évtizeden keresztül a ló volt az az állatfaj, melynek a létszáma, szervezett tenyésztőinek és törzskönyvezett egyedeinek száma is fokozatosan növekedett, miközben az összes egyéb gazdasági állat állománya (a kecske kivételével) soha nem látott mélypontra süllyedt.